Horologium Florae · Carl Linné nyomán, 1751

A virágóra

Óra fogaskerék nélkül: olyan fajok, amelyeket azért választottak ki, mert olyan órákban nyílnak és záródnak, amelyekhez igazítani lehetne a napot. Íme, mit javasolt Linné, miért működik csak félig, és minden növény, amelyet Horae számlapja megnevez.

Mit javasolt Linné

Carl Linné a Philosophia Botanicában (1751) fejtette ki a Horologium Floraét, és egy változatát el is ültette az uppsalai botanikus kertben. Ez nem virágokkal festett óralap. Ez élő növények ágyása, úgy megválogatva és elrendezve, hogy az arra sétáló megmondhassa az időt abból, mely fajok nyíltak ki, és melyek zárultak be aznapra.

Az ötlet olyan megfigyelésen nyugszik, amelyet bárki megismételhet. Sok virág nem véletlenszerűen nyílik: a bakszakáll dél körül olyan megbízhatóan zár, hogy az angolok „Jack-go-to-bed-at-noon” néven emlegetik, a csodatölcsér angol neve pedig az ébredése órájából ered. Linné hozzájárulása az volt, hogy ezt adatként kezelte: feljegyezte az órákat, rendszerezte a fajokat, majd sorrendben elhelyezte őket egy ágyás körül.

Miért tart időt néhány virág

Linné három osztályba sorolta a virágnyílást. A Meteorici az időjárásra felel, derült napon szélesebbre nyílik. A Tropici a nappal hosszát követi, így órájuk elcsúszik az évszakkal. Csak a harmadik osztály, az Aequinoctales nyílik és záródik kötött órában, időjárástól és évszaktól függetlenül — és tisztességgel csak ezekről olvasható le az idő.

Éppen ezért nem is működött soha igazán a virágóra. Az órákat Uppsalában jegyezték fel, a hatvanadik szélességi fokon; vigyük ugyanazt az ültetést délebbre, és a menetrend elcsúszik. Tegyük hozzá az időjárást, a tengerszint feletti magasságot, az évszakok forgását és a növények saját kedvét — az az ágyás, amely az egyik kertben félórára pontos, a szomszédban téved. Úgy marad fenn, mint az egyik legszebb dolog, amely valaha műszerként megbukott.

A számlap huszonnégy faja

Horae virágszámlapja tizenkét cikkelyre osztja a napot, és minden cikkely két növényt hordoz, latinul a peremre írva, a Linné utáni virágóra-metszetek modorában. A botanika a tizennyolcadik század óta megújult: ahol egy név megváltozott, mellette a ma elfogadott áll.

Három név ismétlődik a peremen: Calendula arvensis, Anagallis arvensis és Nymphaea alba. Ez hűség a régi táblákhoz, nem figyelmetlenség: egy tizenkét órás számlapon ugyanaz a növény kétszer is megjelölhető, egyszer a nyílás, egyszer a záródás órájánál.

Hogyan rajzolja meg a Horae

A fenti számlap nem kép. Az alkalmazás saját rajzolókódja fut a böngésződben, és a te órádat mutatja: négy koncentrikus gyűrű, huszonnégy latin név betűnként az íveikre szedve, tizenkét óraszám, egy német jelmondat a középső gyűrűn át az 1780-as évek virágóra-metszeteinek modorában, napraforgó a közepén, és elkeskenyedő ágmutatók a valódi időn. Mellette áll az éppen futó óra táblája.